A faragást vájtozásnak is nevezik, vagyis a kőnek azt a részét, amely a képet nem ábrázolja, kivájt, és a képet ábrázolni képes rész megtartását. A faragás nehézsége miatt a kőválasztás, a munka elrendezése, a szerszámkiosztás és a faragási eljárások tekintetében eltér az elterjedt faragási technikáktól. A faragott kőnek finomnak és tisztanak kell lennie, különösen az üreges résznek, és nem lehetnek repedések és nagy sűrűségű homokrács, különben könnyen eltörik. A faragáshoz használt eszközökhöz az általános faragó eszközökön kívül speciális eszközök is szükségesek, mint a hosszúkarú véső, gereblyézőkés, lapátkés, horogvágó kés, kis fűrészlap. Mivel a módirány-módszert a működési nehézségek leküzdésére használják, a gravírozási jelenetek tervezési követelményei lehetőleg sokoldalúak és üregesek legyenek. Általánosságban elmondható, hogy minél több irányú az üreg, minél sűrűbb az üreg, annál könnyebb a faragás, és annál jobb a hatás. A faragás folyamata "kívülről befelé". A faragás csak a külső jelenetek és egyéb bélésjelenetek öntési és vésési folyamatainak befejezése után végezhető.
A márvány gyönyörű színekkel és mintákkal, nagy nyomószilárdsággal és jó fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Az erőforrások széles elosztásával rendelkezik, és könnyen feldolgozható. A gazdaság fejlődésével bővül a márvány felhasználási köre, növekszik a fogyasztás, ami fontos szerepet játszik az emberek életében. Különösen az elmúlt tíz évben a márvány nagyarányú kitermelése, ipari feldolgozása és nemzetközi kereskedelme tette lehetővé, hogy a márvány dekorációs lemezek nagy mennyiségben kerültek be az épületdekorációs iparba, nemcsak luxus középületek, hanem családi dekoráció céljára is. A márványt széles körben használják kiváló készülékek, például bútorok, lámpák, cigarettakészletek és művészeti faragások készítésére is. Néhány márvány (beleértve a mészkövet, dolomitot, márványt stb.) lúgálló anyagként is használható. A márványbányászat és -feldolgozás során előállított zúzott követ és maradék sarokanyagokat gyakran használják műkő, terrazzo, kőrizs és kőpor előállításához is, és töltőanyagként használhatók a festék-, műanyag-, gumi- és egyéb iparágakban.
3. Kémiai laboratóriumi alkalmazás
A kémiai laboratóriumokban a szén-dioxidot általában Dali vagy mészkő (főleg kalcium-karbonát CaCO3) híg sósavval történő reagáltatásával állítják elő.
